|
 "A so-zsin-dzsori vagy sokujo, nyugati nevén a makrobiotika a régi kínai világnézetnek és arányelméletnek az emberre és környezetére való alkalmazása" /Jógakonyha c. könyv/. Szellemi alapja a tao. A makrobiotikus életmód célja, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal és a természettel. Ez a rendszer nem tartalmaz tiltásokat, hanem tudomásul veszi az emberi gyengeséget, s épp ezért egyik vezérlő elve a fokozatosság.
A zen konyhaművészetet buddhista szerzetesek fejlesztették ki Japánban, s részben ennek a harmonikus, testre szabott táplálkozási kultúrának köszönhették hosszú életüket. Ám a nyugati hatások miatt ma már egyre kevesebb ember követi a régi bölcsek étkezési tanácsait. Az ősi hagyományhoz visszavezető út lerakása George Ohsawa nevéhez fűződik. A zen filozófia a jin és jang ellentétes energiák kiegyenlítését, harmóniába hozását célozza. Ohsawa szerint az élet az ellentétek találkozásának színtere, s az élet titka az ellentétek boldog egységében, ügyesen megteremtett egyensúlyában rejlik. Az egyensúly teremti meg a harmóniát és a szépséget, s az egység eredményezi a békét és az erőt.
A zen szerzetesek vegetáriánusok voltak, elsősorban barna rizsen s az ebből készített ételeken éltek. Környezetükben ehhez az élelemhez jutottak hozzá, természetesen ezt fogyasztották és ezt szerették a legjobban. Ohsawa makrobiotikáját már mindenkihez el szeretné juttatni, modernizálja a tradíciót, s megengedetté teszi a hal és a csirkehús fogyasztását. Figyel az egyéni különbségekre is, hiszen minden emberben különböző arányokban hozhatók harmóniába az ellentétek, tehát minden embernek egyéni szükséglete szerint kell táplálkoznia az adott földrajzi viszonyoktól, éghajlattól, időjárástól (az öt elem szerint: hideg, meleg, száraz, nedves, szeles), a hónapok változásától, munkavégzéstől, gondolkozástól, műveltségtől függően. Emiatt nem tilt semmit a sokujo, mindent lehet fogyasztani, csak a párosításokra kell figyelni. Például a szezonális zöldségek, gyümölcsök fogyasztása mellett ügyelnünk kell az ízek (az öt elem szerint: savanyú, keserű, sós, csípős, édes) harmóniájára, különböző élettani hatásaikra s a táplálékok színének (az öt elem szerint: zöld, sárga, piros, fehér, fekete) egyensúlyba hozására is.
A sokujo egyik fő jellemzője a helyi étrendi hagyományokhoz való alkalmazkodás. A mérsékelt égövön élő emberek hagyományos táplálékát a gabonafélék, a zöldségek, a hüvelyesek, a gyümölcsök és az olajos magvak adják. A sokujo a helyben termő, és az adott évszaknak megfelelő táplálékot részesíti előnyben. A közvetlen környezetünkben termő növények tartalmazzák azokat a tápanyagokat és információkat, amelyek szervezetünk megfelelő működéséhez elengedhetetlenek. Fontos az is, hogy az adott élelmiszert akkor fogyasszuk, amikor az megterem. Lehetőség szerint ne együnk tartósított ételeket. A különféle táplálékokkal jin, illetve jang energiákat viszünk be a szervezetünkbe. Az előbbiek nőies energiák, hűsítő, tágító hatásúak, ellentétben az utóbbiakkal, melyek összehúzó, melegítő hatással bírnak. Az egészséges táplálkozás a jin és a jang energiák egyensúlyán alapul.
Jin típusú élelmiszerek és főzési technikák:
- gőzölés, párolás, lassú főzés
- babcsírák, padlizsán, tofu, halak, víz, zeller, dinnye, tök, uborka, tej, fehérrépa, banán, kacsahús, moszat, zöld tea, köles, nyúlhús, szójaszósz, bambusz
Jang típusú élelmiszerek és főzési technikák:
-zsírban sütés, roston sütés, hírtelen melegítés
-húsok, szárnyasok, fokhagyma, gyömbér, zöldpaprika, hagymafélék, erős fűszerek, tojás, szezámolaj, bor, mogyoró, szilvafélék, piros ételek (vörös bab, paradicsom, paprika), mandarin, ecet, mustár, ananász, savanyúságok, fekete tea, barack, kávé, gesztenye, csokoládé, só
Semlegesítő, kiegyenlítő tulajdonságú élelmiszerek:
-sárgarépa, gomba, rizs, karfiol, kukorica, szőlő, olíva, borsó, krumpli, ponty, káposzta, szójabab, méz
|
