|
 A shiatsu gyökerei az ókori Kínában lelhetők fel. Egy 1973-ban a mawangdui sírban talált régészeti lelet szerint az i.e. II. században már ismertek voltak azok az ún. Taoyin, japánul: Do-in, gyakorlatok, amelyeket a shiatsu egyik alkotórészeként értelmezünk.
A Taoyin és a shiatsu fejlődésére döntő hatást gyakorolt Bodhidharma, a legendás buddhista szerzetes munkássága.
Az évszázadok folyamán állandóan változó anma virágkora a XVII-XIX. századra tehető, amikor a gyógyítóknak kötelező jelleggel kellett alkalmazni ezt a technikát, attól függetlenül, hogy a diagnózis alapján akupunktúrával, gyógyfüvekkel vagy moxázással egészítették ki a kezelést. A nyugati gondolkodásmód térhódítása következtében az anma fokozatosan visszaszorult. Lazító masszázsra degradálódott, majd a XX. századra teljesen visszaszorult. A XX. század közepén a hagyományos gyógyítást ismerő orvosok kiutat kerestek ebből a helyzetből. Az 50-es évek közepére új nevet kapott a tradicionális gyógyító eljárás, "shiatsunak" nevezték el és Japánban ismét elismerték szabályszerű gyógyító eljárásként.
Tokujiro Namikoshi nevéhez fűződik az első japán shiatsu intézet, majd shiatsu iskola megalapítása. Namikoshi arra törekedett, hogy a shiatsu technikát a korszerű nyugati orvoslás felismeréseivel ötvözze.
A másik shiatsu iskolát, az ún. Zen-shiatsut, Shizuto Masunaga, Namikoshi egykori tanítványa alapította. Masunaga pszichológiai tanulmányokat végzett. Beépítette ugyan gyógymódjába a nyugati orvoslás fiziológiáját is, de a távol-keleti orvoslás hagyományait is megőrizte. Nézete szerint a teljes meridián vonalak kezelése azért elengedhetetlen, mert így tudjuk csak befolyásolni az ember testi-lelki-szellemi állapotát, és így válik teljessé a gyógyulás. Masunaga közvetlen munkatársától, Wataru Ohashitól ered maga a Zen-shiatsu elnevezés. Ohashinak köszönhetjük, hogy a shiatsu Európában is elterjedt. Az 1960-as években az ő munkássága, előadásai nyomán alakultak meg sorra az európai iskolák. Európában és Amerikában ma is a Zen shiatsu használatos, amelyben a shiatsu kezelő és kezelt nyílt, egyenrangú partnerek. Ebben a kölcsönösséget feltételező kapcsolatban a terapeuta megpróbálja érzékelni az őt felkereső ember energiáit, és támogatást nyújtani abban, hogy az öngyógyító folyamatok elinduljanak.
|
